Click here to read in English.
Szindh Pakisztánban, az Arab tenger mellett található, és a zenéje olyan színes, hogy nagy gondban lennék, ha szavakkal kellene jellemeznem. Mégis kell írnom róla, még ha felületesen is, mert nem hiszem, hogy eddig bárki is megtette volna.
Már három éve vagyok tiszteletbeli tagja a Lahooti zenészközösségnek. Saif Samejo, egy helyi etno-rock banda frontembere fogja össze a Thar sivatag népzenészeit, és gyönyörű videók segítségével mutatja be a térség zenéjét. (Ennek a sorozatnak a része volt az én videóm is, amelyikben szindhi nyelven énekelek.)
Kezdem egy énekessel, aki Szindhben mindenki személyes kedvence. Mai Dhai a legidősebb, legautentikusabb népdalénekese a Tharparkar térségnek. Tavaly együtt várakoztunk a színpad mögött a jelenésünkre, és a csúszás miatt kénytelen volt aludni egyet a kanapén, a legnagyobb cirkusz közepette. Hajnali 2 körül léphetett színpadra, addigra már nyoma sem volt a fáradtságának.
Most már arccal is fellép... Egyébként így néz ki:
A bejegyzés címében megemlítek egy hangszert, a kamacsot. Egy jellegzetes hangú, húros hangszerről van szó, amit vonóval szólaltatnak meg, és - mint megtudtam - már csak egy zenész van a Sivatagban, aki jól játszik rajta. Vele, a dolgok jelenlegi állása szerint, ki fog halni a kamacsolás művészete... hacsak nem kap észbe valaki. Remélem, lesz, aki felvállalja ezt a hangszert. (Talán a "másodhegedűs"? - Egyébként az ő hangszerén látok egy Latíf feliratot, ez a térség híres szúfi költőjének a neve, akinek költeményeit éjjel-nappal zengik a róla elnevezett szentélyben. Később erről is írok majd.)
