Ígéretem szerint még megemlítek néhány hangszert a Tharparkar sivatag zenei világából. Nemcsak azért, mert egyszerre vidám és misztikus dallamokra képesek, hanem mert ezek a hangszerek számunkra sem ismeretlenek.

Ali Mohammad Roonjho-val tavaly találkoztam először. Hyderabádban, egy sátor mélyén készülgetett a színpadi fellépésére, és egy vesszőkosárból szedegette elő a legkülönbözőbb hangolású dorombokat (most inkább így mondom: csángokat). Én is kihalásztam egyet, és a számhoz illesztve pengetni kezdtem. Erre azonnal jelezte, hogy nem jól tartom a hangszert, kívülről befelé pengessem, ne pedig ellenkezőleg... ahogy pedig én ezt itthon megtanultam.

Mutatok egy felvételt, amint a tesvérével együtt játszanak a csángon. Annyira hasonlóak, hogy meg nem mondanám, melyik Ali Mohammad... a kéztartásából ítélve a jobboldali.

Most pedig jöjjön egy másik duó.

Igazi döbbenet a számomra, ahányszor a kétkezességgel találkozom a szindhi népzenében. Ezt a fogalmat találtam ki magamnak hirtelenjében, amikor megláttam, hogy egy zenész előszeretettel játszik egyszerre két hangszeren, még akkor is, ha mellette ül egy kolléga... aki meglepő, de nem túl gazdaságos módon, szintén két hangszeren játszik... egyszerre. Méghozzá ugyanazon a kettőn. A munkamegosztás fogalma tehát ismeretlen ezen a vidéken. Az alábbi videón ráadásul mindkét zenész három hangszeren játszik, mert csörgővel csak szebb lehet egy dallam, és ki állítaná, hogy a csörgő nem hangszer?

(Próbáljunk jótékonyan elsiklani amellett, hogy a hang felvétele előbb megtörtént, így az összhang a képpel nem épp tökéletes.)

Megemlítek még egy olyan hangszert, ami nálunk nem szorul bemutatásra, hála többek között Móra Ferencnek... a körtemuzsikáról van szó. Szindhben ez az egyik legjellegzetesebb fúvós hangszer. Ő a múltkor bemutatott bhinhez képest apró játékszer, mégis ez az, amire egy szindhi ember szeme leginkább felcsillan.

Most ismét megígérem magamnak, hogy csak egyetlen résszel nyújtom tovább ezt a kis sorozatot... szerintem betartható lesz. Alig várom, hogy ismét a szindhi fakírok közt lehessek, és kicsit bátrabban nyomjam be a telefonon a felvevőgombot. A Lahooti videóknál tényleg nincs jobb, ha meg akarunk ismerkedni ezekkel a hangszerekkel és az ottani használatukkal, de szeretnék saját felvételt is. Nem beszélve arról, milyen kíváncsi lennék, mit szólnának a fakírok egy moldvai kavalhoz... nemsokára ez is kiderül.