Majdnem egy éve történt. Indiában laktam éppen, nem sokkal a Pakisztánban tartott Lahooti Melo fesztivál után, ahol én is egy szín lehettem a vegyes zenei palettán. Szindhnek azon a részén volt a fesztivál, ahol több ősi szúfi szentély található, és mindegyik egy-egy kedvelt szent vagy költő nevét viseli. Ilyen a Latif (Shah Abdul Latif Bhittai, 18. századi költő) szerzeményeitől hangos szentély is, ahol ugyan nem járhattam, de ahonnan a fakírokat, a hely áhítatos zenészeit elhozták a fesztivál helyszínére is.

Mint mondtam, éppen Indiában voltam, amikor ebben a szentélyben robbantás történt, rengeteg halottal és súlyos sérülttel. Sorokban álltak az emberek a kórházaknál, hogy vért adjanak, és hamarosan a szentélyt látogató közösség is összefogott, hogy dacolva a rosszakaratú szélsőségesekkel, ismét összejöjjenek, és zenével, tánccal töltsék meg az épület falait. 

Zeneileg szólva, a fakírok éneke minden, csak nem "bársonyos", mégis azt állítja mindenki, aki itt járt, és hallgatta őket, hogy a teljes időtlenségbe csobbant... Az érces férfitorokokból kelő ének - Latif szúfi költeményei és a szindhi népzene esszenciája - tényleg visszaröpít minket néhány évszázaddal. 

A versek a szindhi és rádzsasztáni folklór egyik szerelmi történetéből, annak szövevényeiből táplálkoznak. Momal és Ranó tragikus meséje keveredik itt az iszlám misztikával... És mivel ezt a blogot magyarul írom, bizalmasan megjegyezhetem, hogy ezt a stílust nekünk először kiskanállal kell megkóstolnunk, mert bizony az érces énekstílus és a húros kísérőhangszerek hangszőnyegét gyakran megszakítják a szindhi sivatag tájaira annyira jellemző, a tűrőképesség határait feszegető, magas hangregiszterek... a misztikus elragadtatás ottani kifejezésmódja.

Meg is mutatom, mire gondolok. A kisbusszal Dzsámsoróba szállított fakírok itt egy jóbarátom, Saif Samejo lakásának zeneszobájában ültek le, és a bemikrofonozás után megtöltötték az egész házat a szentély hangulatával. (Akik kidőlni készülnek, azoknak mondom, hogy 8:27-nél kezdődik a ritmizáltabb rész.)

A Coke Studio is meghívta őket az egyik évadban... ők így dolgozták fel a szentély nyers hangzását, modern hangszerelésben:

Egyébként nemrég volt a bombatámadás egyéves évfordulója. Hogy a történet kerek legyen, ideteszem azt a videót, amelyet Arieb Azhar szúfi rockénekes töltött fel saját szerepléséről a szentélyben. A hangulat magáért beszél. Nagyon szeretném, ha valahányszor Pakisztán szóba kerül, az emberek ezt az emberiességet, ezt az élni akarást, az embertelenség elleni páratlan művészi összefogást is megemlítenék.