Már most készülök, dúdolok, keresgélem a jegyzeteket és a linkeket, még akkor is, ha előbb Indiába szól a repjegyem. Tartozom egy koncerttel Karacsinak, ez az igazság, és a felkészülés ideje szűkös lesz.

Helyileg nem leszek túl messze attól a vidéktől, ahol a szindhi népzene ma is virágzik. Erről sokat írtam előző posztjaimban, és a sorozat a tervezettnél hosszabbra sikerült. Most fel kell tennem a pontot az i-re, mert Kalkuttából már nehéz lesz a szindhi fakírokra koncentrálnom.

Szóval, itt az ideje, hogy egy kedvencemről számoljak be, aki ugyan már nem él, de még a legifjabb generáció szerint is ő Szindh egyik legnagyobb ikonja.

Ez pedig nem más, mint Alan Faqeer, aki ékes szindhi nyelven énekelte a legszebb szúfi dalokat, és ugyanúgy tudott viccelődni, mint könnyeket csalni az arcokra. Ebben a videóban az utóbbit teszi, bár huncutságát sem tudja elrejteni. Közben arra a rejtélyre is magyarázatot kapunk, hogyan kötik a szindhi turbánt... Ez tényleg egy jellegzetes, Pakisztánhoz köthető szúfi előadásmód, nekem a valamivel arrébb tanyázó azeri, török, stb. asikok is eszembe jutnak róla... az élet szerelmesei. 

Itt van akkor a Tiri pawanda tarien... épp úgy előadva, ahogy kell. És nemcsak az érces éneklési módra gondolok, hanem az elragadtatást jelző szem-beforgatásra is.

Nem tudom kihagyni, hogy meg ne említsem Alan Faqeer fiát, aki ezt a zenei örökséget hűségesen folytatja. Azonnal érződik, hogy más személyiség, de a hangjában megcsillan a tanítómester tónusa is. 

Emlékszem, egyszer egy budapesti ír koncerten ücsörögtem, amikor a facebook messengeren üzenetet küldött nekem, és nem volt szívem lerázni. Csak urduul értettünk szót, mivel szindhiül azóta se tudok, az angol meg neki nem megy. Nem is tartott sokáig a társalgás. Azért remélem, egyszer élőben folytatjuk.

Álljon akkor itt az apától egy vidám dal is, ami az elalvásról szól... ezért szunnyad bele a dalba Alan Faqeer, de ezt minden előadáson el is várta tőle a közönség. Elég sajátos dolog, hogy egy dalban el kell aludni. Gyorsfogyasztóknak ajánlom, hogy 1:57-től nézzék, kár lenne kihagyni.

Ugyanez egy későbbi generáció előadásában, a Sketches szúfi rockzenekartól... ezt inkább a tájak meg a jó feldolgozás miatt ajánlom. A "bealvós" rész itt kevésbé hatásos:

Ezzel a kortárs felvétellel pont jó lesz lezárni a szindhi témájú írásokat, legalábbis egy időre.

Gondolkodom azon, hogy Indiából egy naplószerű poszttal/posztokkal jelentkeznék... mit szóltok hozzá? Válaszoljatok itt, a komment részben. Vagy ha technikai akadálya van, akkor a facebook megosztásnál.